Mesélek nektek!
Egy beteljesült álomról és annak lelki hatásáról. Mindezt azért, hogy kis erőt adjak mindazoknak, akik nem bíznak önmagukban, akik nem hiszik el, hogy léteznek beteljesülő álmok, azoknak, akik hamarabb adják fel, mint kellene.
Minden 3 éve kezdődött. Egy spontán, családi biciklizés, mindössze 7 km-en, kényelmes tempóban, egy két mérettel nagyobb biciklin. Mindenem fájt, mikor leszálltam róla, de a biciklik szelleme mégis elvarázsolt. Azonnal tervezgetni kezdtem, mit, hogy fogok tenni, hogy újra nyeregbe üljek, elkezdtem célokat megálmodni, kerékpáros bakancslistát készíteni.
Az egyik ilyen pont a Velencei – tó megkerüléséről szólt. 30 km-es táv. Kényelmes útvonal, aszfalt. De 30 km!!! HARMINC! Nem, ezt lehetetlenség egy átlag embernek letekerni. Gondoltam. Ma már megmosolygom ezt a kijelentésemet, de minden kezdet nehéz és minden cél elérhetetlennek látszik az elején.
Elkezdtem biciklizni, már egy számomra megfelelő méretű bringán. Akkor még napi 8 órában dolgoztam irodában, mellette vagy pilates edzésre jártam, vagy edzőnek tanultam, vagy már órákat adtam, és még a családomra is szántam időt. Ehhez korán kellett kelnem. A Nap előtt. Ekkor mentem 1-1 órát, és minden reggel megcsodálhattam a napfelkeltét.
Hogy fáradt voltam e? Egyrészről igen. Viszont mentálisan sokkal nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá váltam. A testem és a szervezetem működése is megújult. Ezek a pozitív változások feledtették az egyéb fáradtságot.
A Velencei – tó kerülés sokáig álom marad és egy pont a listán. Beleszólt az egészség, az időjárás és ezeknek az együttes megléte.
Az utolsó térdműtét után újra aktív, megvalósítandó álommá vált ez az útvonal.
Majd eljött ez a nap is! Fel sem fogtam. Még akkor sem, mikor megtörtént. Kellett majdnem 24 óra. Ez a 24 óra tele volt hullámvölggyel. Olyan hullámokkal, amit edző és már pár éve tekerő ember szemével is butaság. De mégis volt pár ilyen dolog. Leírom, csak azért, hogy lássátok, mindenkinek vannak rossz pillanatai. (gondolatai)
Bár meleg volt, de viharos (80 km/h) szél fújt egész úton, minden irányból. Az időjárás közel duplájára húzta fel a menetidőt. Mentem már az elmúlt két hónapban többet is egyszerre, mint 30 km, de ez a 30 felért 100 km terhelésnek is.
Északról dél felé kerültük meg a tavat, így a szembeszél mellé kaptunk pár rövid távú emelkedőt. Bár a feladás nem jutott eszembe, de minden más szitok elhangzott. Persze csak magamban 🙂
Mikor végig csináltuk a kört, sírni tudtam volna. Nem a fájdalomtól (az nem volt) hanem a csalódottságtól. Úgy éreztem, minden eddigi munkám hiábavaló volt. Bár a viszonylag frissen műtött térdem kiválóan bírta az utat, az izmaimban sem éreztem különösebb fáradtságot, csak a szervezetem pukkant ki. Egy világ omlott bennem össze.
Este jött a következő hullám. Megtaláltam a jó oldalt. Hiszen megcsináltam. Mindegy mennyi idő alatt, mindegy, milyen körülmények között. A lényeg, hogy beteljesült egy álmom, amiért én tettem. (no meg a párom, aki elviselt 🙂 )
Eltelt majdnem 24 óra. És ekkor jött a teljes eufória. Ekkor fogtam fel, hogy egy réges régi, aprócska álmom beteljesedett. Nem sok ilyen volt. Álmom persze számtalan, de – így négyszemközt megvallva – sosem tettem sokat azért, hogy célokat érjek el. Talán mert nem bíztam eléggé önmagamban, lusta és motiválatlan voltam.
Beképzeltség? Túlzott büszkeség? Nem hiszem! Inkább (ön)igazolás, hogy mindent csak akarni kell. Még akkor is, ha ez közhely.
Mi a konzekvencia?
- Kellenek a célok. Lehet, nem mindenkinek, de – szerintem – többségünknek szüksége van rájuk, még ha titkoljuk is.
- Mindegy mennyi idő telik el az elgondolás és a megvalósítás között, de minden tőlünk telhetőt meg kell tenni.
- Sose add fel!
- Vállald fel önmagad, a céljaidat, az elért teljesítményedet, mindegy, hogy mennyi, mindegy, hogy másoknak mennyi.
- A saját lehetőségeidhez mérten vállalj, és ehhez is mérj.
- Ne másnak akarj megfelelni, magadnak csináld.
Megcsináljuk. Megcsináljuk még egyszer. Szél nélkül. Már csak puszta kíváncsiságból 🙂
ui: nem hiszem, hogy sűrűn fogok tekerni önszántamból ilyen szélben, de respect mindenkinek, aki bevállalja!
ui2: a bejegyzés osztható bármely social csatornán! Köszönöm, ha megteszed!
Kapcsolatba lépni errefelé tudsz velem: http://pilateszona.hu/kapcsolat