Először idén varázsolt el a Tour de France. Sosem követtem, talán mert nem értettem és mert nem láttam meg benne a szépséget. Idén viszont szembejött (A párom régi motoros e téren, és a sok beszéd meghozta gyümölcsét)
A harmadik naptól kezdtem el követni. Egy sport csatornán és egy applikáción keresztül. Családilag. A gyerek is. Tátott szájjal.
Tátott szájjal mert olyan munkát, olyan teljesítményeket látni ott, mint más sportágban nem igazán. Látni, csak más formában.
Az sem mellékes, hogy gyönyörű helyeken tekerek, melyeket igen magas színvonalon közvetítettek a nézők felé.
Respect minden indulónak! Nekem, mint kiscsirkének – a bringázás terén – hihetetlen dolgokat műveltek. Több ezer méteres hegyeket másztak meg, 100-200 kilométeren keresztül. Két nap kivételével, 3 héten keresztül, minden nap mentek. Volt aki feladta. Volt, aki sérülés miatt, volt aki agyban nem tudta elviselni a nyomást. Mert ez a munka (is) folyamatos, 100%-os koncentrációt igényel.
Igazán motiválóak voltak. Annyira, hogy mikor tehettem, velük tekertem. Itthon, a görgőn. Itt nem hasonlítgatni szeretnék, hanem elmesélni, hogy milyen érzés.
Mindig találtam valami motivációt az életben. A várt célt elérni több napba, hétbe, hónapba vagy évbe került.
A Tour de France nem ilyen volt.
Ott minden alkalommal napi cél volt, napi motiváló erővel. 1 edzésnap – 1 cél.
Itt meg kell jegyeznem, görgőn biciklizni mazochista dolog. Mentálisan mindenféleképpen. Egy helyben tekerni akár több órán keresztül megterheli az agyat. Ellenben nagyon hasznos a folyamatos fejlődés érdekében.
Ahhoz, hogy ezt „kínt” elviseljem napokon keresztül, nagyon sokat hozzáadtak a tour-os srácok. Azok akik végig tekertek Düsseldorftól Párizsig és azok is, akik nem tudták befejezni a versenyt.
De velük tekerni teljesen más volt. Ilyet még sosem kaptam. Olyan mentális és fizikai erőt, amit kevés más esetben.
Kell valamiféle „támogatás”, hogy továbblépjünk a következő fokra. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Legfeljebb a témakör, a motiváló erő eltérő. De a lényegen nem a megnevezésen van.
Konzekvencia: mindenkinek egyszer eljön az a robbanásszerű valami, amivel könnyedén odateszi magát, amivel gyorsan újabb és újabb célokat ér el, amitől megnő a teljesítménye, amivel saját rekordokat és határokat döntöget.
Konzekvencia 2: jövőre is nézni fogom, jövőre is tekerek velük! 😉
Konzekvencia 3: mindjárt kezdődik a Vuelta, a következő nagy kerékpáros kihívás, ezt is követni fogom 🙂
Ha érdekel amit csinálok, ha érdekel a pilates, errefelé nézelődj: http://pilateszona.hu
Ha kérdésed lenne a postokkal, a sporttal kapcsolatban, errefelé tudsz kapcsolatba lépni velem: http://pilateszona.hu/kapcsolat
ui: a bejegyzés osztható bármely social csatornán! Köszönöm, ha megteszed!