Múlt héten olvashattátok a „tükör téma” 1. részét, mely arról szólt, miért jó vagy épp nem jó olyan helyszínen edzeni, ahol van tükör.
Ma szintén a tükör lesz a téma, csak kicsit más megközelítésből. Amikor a hétköznapokban nézünk bele. Miért jó, vagy épp miért nem szeretünk belenézni?
Mi szól ellene?
- „csúnya/öreg/ráncos/fáradt/erőtlen/etc. vagyok”
- igen, ez is a múlt héten már említett, szubjektív vélemény (Ebben a postban már írtam önmagunk szépségéről)
- ha már így látjuk magunkat, akkor épp itt az ideje elgondolkodni – de leginkább cselekedni – , hogy és min változtassunk
De mis szól mellette?
- bár tényleg nem mindig nyújtunk tökéletes képet magunkról, de törekedni kell rá. Erre jó a tükör, hogy lássuk, mikor a kedvünkön, hozzáállásunkon kell „igazítani”
- belenézhetsz a saját szemedbe – a lélek tükre
- nézzünk bele a tükörbe, figyeljük meg a testünket, a rezdüléseinket, lássuk meg a valós önmagunkat
- sajátmagunk megismerése által könnyebben tudjuk magunkat kontrollálni, megfontoltabbá vállnak reakcióink, segíteni tudunk a másik félnek alkalmazkodni hozzánk
- szeressünk bele magunkba
- ne váljunk nárcisztikussá, csak fogadjuk el önmagunkat és higgyük el, hogy igenis mi is jók vagyunk
- a tükör segítségével megtalálhatjuk magunkon/magunkban a jót – mert mindennek van jó oldala
- külső jegyek között lássuk meg, hogy milyen szép a szemünk vagy a szánk, a bőrünk vagy hajunk színe. Bármi is az magunkon, de ott van az a „mindennek van jó oldala”
- a tükör által észrevesszük, megismerjük testünk akaratlan reakcióit, kommunikációs eszközeit (pl. ha tükörrel szemben állva kommunikálunk mással)
- a tükör megmosolyogtat, ha belenézel – előbb utóbb úgy is elkezdesz grimaszolni 😉