Hosszas éveket dolgoztam „bezárva” irodában. Ezen évek vége felé volt egy bakancs listás vágyam. Méghozzá, az, hogy egy szép (hétköz)napon egy parkban ülve írhassam a blogom.
Ma ezt is kipipálhatom! (Bocsánat! Piruló arcos smile)
Lazítok. Itt ülök a parkban, csak úgy, életérzésből. Mert erre mindenkinek szüksége van! Bűntudat nélkül!
Csak egy bő 10 perc telt el, hogy megéljem a semmittevés érzését. Eddig ment. Most írok.
10 perc. Ennyi mindenki életébe belefér. Néha, rendszertelenül, de mégis rendszereszeresen, amikor szükség van rá. Bele kell, hogy férjen!
Számos helyen olvashattok az önmagunk túlhajszolása, a stressz és annak nem levezetése, a pihenés mentes életmód témákról, én csak a saját tapasztalatokról beszélnék. Azok közé tartozom, akiknek napi 25 órában jár valamin az agya. Nem feltétlenül értelmes dolgokról, de kattog. Nem egy jó tulajdonság. Ez által nehezen kapcsolok ki és elhiszem, hogy nincs is igényem rá.
Az, hogy teljesült egy vágyam, már önmagában is örömmel tölt el. De ez a 10 perc olyan erővel töltött fel, mint nem tudom, mi más tehette volna. Próbáltam nem gondolni semmire, csak a zenét figyelni. Kezdetben a zene túlságosan vitt magával. De végül sikerült lazítani. Kikapcsolni. Nem a klasszikus értelemben meditálni, csak lazítani.
Egy másodpercig meginogtam bűntudat ügyben, de most már nem csak tudom, hanem hirdetem is: Adj 10 percet magadnak!
Mindenhez a pilates is segített. A módszerben megtanult légzés és tartás technika, intenzívebbé tette a folyamatot. (ez a reklám helye 🙂 )
Most jó! Nagyon jó! Ne irigykedjetek, lazítsatok! 😉