Sokan edzünk mást is a pilates mellett. A magam részéről a kettebell-el való edzéseket és a biciklizést vettem fel az edzéseim közé. De nézzük csak a bringát, saját, szubjektív szemszögből!
Gyerekkoromban is bringáztam. Gyerekek módjára. Majd évente csak egy-két alkalommal ültem fel a drótszamárra, mondjuk elszaladni a telken a boltba. Majd megkaptam apósom biciklijét egy pár kilométeres túrára. A váz kicsit nagy volt, de a 7 km-es szakaszon annyira nem volt feltűnő. Valami mégis történt. A mai napig nem tudom mi, csak átkapcsolt a kapcsoló és menni akartam, és tekerni és bringázni! Majdnem hogy bármi áron. Freedom feeling? Azt hiszem, igen. Pár alkalommal még fel-fel ültem a nagy biciklire, de a térdem és hátam bánta. Első számú jó tanács, a kerékpár mindig legyen megfelelő méretű és legyen beállítva a te adottságaidhoz a nyereg, a kormány, mert nagyon tönkrevágja az ízületeket és hamar kedvvesztett leszel.
Hamarosan egy kisebb váz boldog tulajdonosa lettem. …és megváltozott a világszemléletem! Kora reggelenként járok bringázni, heti 3 alkalommal. Nem kötelezettségből, hanem tiszta kedvtelésből és persze a pozitív mellékhatási miatt (izom erősítése, zsírégetés), no meg az érzés. Reggel, mikor még alszik a város, a levegő tiszta, nincs forgalom az utakon, csiripelnek a madarak még a belváros kellős közepén is és kevesen nézhetik végig a bénáskodásomat. Viszont a legfontosabb befolyásoló tényező a gyermekem. Tőle nem szeretnék plusz időket elvenni, így – mikor ő még alszik – nem tűnik fel, hogy egy órácskát nem vagyok otthon.
Első 2-3 alkalommal ülni nem bírtam, mert feltört a nyereg. Ha beáll a rendszeresség, a popsi sem fáj többet.
Második számú jó tanács, legyen bringás nadrágod. Nem azért, mert kemény, kényelmetlen a nyereg, hanem azért, mert nagyon sok kellemetlenségtől megkímél. Ez vonatkozik mindkét nemre. Arra is érdemes figyelni, milyen minőségű nadrágot veszel. A lényeg a betéten van. Ha kivehető, könnyebb a tisztántartása, de a bevarrott szivacsos nadrágok is moshatóak. Viszont nem mindegy a szivacs vastagsága. Lehet 1-2 ezer forintért kapni “alkalmi” biciklizéshez nadrágokat. Jó-jó, de nem rendszeres használathoz. Érdemes kicsit többet szánni ezekre a cuccokra. Az alsó testrészeid meghálálják. Pár szó a lányoknak ezzel kapcsolatban. A nyereg nem csak tör, szakít, kidörzsöl, hanem – pláne a nagy melegben – további, intim problémákat okozhat. Ezért figyeljünk rá, hogy – pláne bringás gatya alá – ne vegyünk fehérneműt és próbáljuk a lehető legszárazabban tartani magunkat. Mindkét nemre vonatkozik, hogy érdemes puhítani azt a bőrfelületet, ahol a nyereg érintkezhet a testrésszel. Zsíros krémek (fertőtlenítős) segíthetnek a kidörzsölődés, és a bacik ellen is.
Visszatérve magához a sporthoz és annak eszközéhez, illetve a következményekhez. Nem versenyszerűen biciklizem. Persze lettek céljaim, lettek kihívások e téren is, de nem kergetnek vasvillával, ha csak 55 percet megyek 60 helyett, vagy nem emelkedem x métert, vagy a max speed csak 30 km/h, az is egy 20%-os lejtőn. Egyszerűen csak élvezem a lehetőséget. Kényszer hatása alatt nem ülök fel a bringára, mert iszonyatos szenvedés a vége és még csak nem is vagyok elég hatékony. A heti 3 nap általában megvan, de vannak rosszabb napok, amikor nem tudok felkelni vagy elindulni. Ok, erre egy edző jól lehordana, de mint már említettem, nekem ez hobbi és élvezkedés, nem előírás vagy kötelezettség. Persze így nem is változik a testem olyan gyors ütemben, de nem is ez az elsődleges cél. Tapasztalatom szerint az állóképességem kb. 3 hetente nő egy keveset. (ennek figyelésére konkrét sport applikációt használok) Most. Az elején persze gyorsabb volt a változás. Az Átlag sebességben, idő-távolság arányban látom elsőként a javuló tendenciát. Izomzatban a hátamon, combjaimon látok változást. Folyamatosan erősödik, már lassan ki is rajzolódik némi kis izmocska.
A pilates nagyban segít a bringázásban és fordítva. Többnyire az aszfalton használom a biciklit, de mégis egy montenbike-ról van szó, és egyszer-egyszer elgurulunk az erdők sűrűjébe is. Ott szükség van a helyes tartásra, pláne az erőközpontra és a kar-hát izmaira. Nem is kicsit. A biciklizéssel összeszedett állóképesség sokkal jobb koordinációs képességet biztosít a pilatesben, sokkal tovább tudok tartani és nyújtani. És akkor még nem hoztam szóba a lélegzést. Már mindenki tudja álmából is felkeltve, hogy orron be, szájon ki. Ez biciklizésnél is nagyon bejött. Figyelek a légzésemre, leginkább a nehezebb, emelkedős szakaszokon. Koncentrálok, hogy légzésem folyamatos legyen, ne kapkodjam a levegőt. Ez által sokkal könnyebben tudok felfelé tekerni, nem fulladok ki, de az is plusz egy jó pont a légzésfigyelésnek, hogy nincs időm arra figyelni, hogy mikor lesz már vége az emelkedőnek.
Harmadik és egyben utolsó jó tanács, a bringás is halandó. A gyalogos is és az autóban ülő sofőr is. Minden nap vagyok gyalogos, majdnem minden nap bringás és hetente többször sofőr az autóban. Mind a három “helyváltoztató forma” nagy-nagy odafigyelést kíván, némi intelligenciát és közlekedési kultúrát, amiből erre felé sajnos kevés van. Figyeljünk oda másokra is, tartsuk be az írott és íratlan szabályokat, ezzel megelőzhetjük az esetleges agressziót, a baleseteket, sérüléseket.
Összegezve: Bringázni jó! Pilates-ezni is jó! Együtt a kettő még jobb!