Olvashattatok két sikersztorit is, melyekben bebizonyosodott, hogy mindent csak akarni kell és nincs lehetetlen! Ezek után jöttek a kérdések a vendégeimtől, ismerőseimtől, hogy: „és te?” …Hát íme én.
Bár nem szívesen írok magamról, mert nem vagyok sokmindenre büszke, de úgy döntöttem, felvállalom, és megmutatom, az „ilyen volt – ilyen lett ” állapotot. Apukám szokta mondani, hogy mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Ma már nem gondolom, hogy ennyire negatívan kell hozzáállnom az eredményeimhez. Sőt, minden beképzeltség nélkül gondolom, hogy az elmúlt pár év alatti életmód váltás igazán jó hatással volt rám.
Úgy illik, hogy én is megválaszolom azon kérdéseket, melyeket felteszek másnak.
Mi vezetett rá az életmód váltásra és mikor kezdtél bele?
Igazi életmód váltásom kezdete 2010-ben kezdődött. Előtte is sportoltam, de sosem foglalkoztam a megfelelő étkezéssel, megfelelő tápanyagbevitellel. Azok közé tartoztam, akiknek sosincs idejük enni. Majd a terhességem alatt rá lettem kényszerítve a szénhidrát diétára, mely részese maradt azóta is az életemnek, egy részt megszokásból, és azért, mert így jól érzem magam, másrészt muszájból (visszamaradt egészségügyi problémák miatt, mint az IR). Mikor már újra „mozgóképes” lettem, nagyon ne szerettem a testem. Ez nem a terhességi utáni depresszió okozója (szerencsére azt megúsztam) hanem a sok – sok plusz kiló hozamánya. Mégsem voltam elég motivált, pedig a tartásom minősíthetetlen volt, a hátam, derekam, gerincem folyamatosan fájt, így sem állni, sem feküdni nem esett jól. A régen űzött sportokat sérülések miatt el kellett hagynom, nem jártam igazán körbe, mit is edzhetnék, mígnem rá lettem véve egy pilates órára. Ott kezdődött és folytatódott és azóta is tart minden.
Mennyire voltak nehezek/könnyűek a kezdetek?
Ha az étkezési szokások megváltoztatását nézzük, elég motivált voltam a bennem fejlődő gyermekem és az ő egészsége miatt. Talán ez volt a legegyszerűbb. Az első pilates órán borzalmasan éreztem magam. Nem mertem belenézni a tükörbe, nem értettem a felét annak, amit az edzőm mond. Viszont a 60 perc elteltével teljesen átértékelődött minden. Elmúlt az addigi, folyamatos fájdalom (igaz, csak egy fél órára, de akkor is megszűnt!), a hangulatom is sokkal jobb lett. Emellett aggasztott, hogy nagyon nem megy ez nekem. Hazafelé menet, egész úton azon gondolkodtam, hogy van – e ennek értelme. Adtam még egy esélyt. Most már azt mondom, igen! Volt értelme! A pilates mellett a biciklizés a kiegészítő sportom. Ebben párom volt a lökő erő. A Budai hegyekben van egy konkrét helyszín, ami több emelkedőből áll. Kitűztem magamnak a célt, hogy előbb-utóbb feljutok a tetejére. Nem ment elsőre, sem másodikra, csak sokadikra. Azóta is ott tesztelem az állóképességem, a fejlődést önmagamon.
Mi volt az első cél és mennyi idő alatt érted el?
Az első cél a fájdalmak megszüntetése a gerincemben. Kb. a 10-15 óra után értem el, hogy egyáltalán ne fájjon. Az is igaz, hogy ha kimarad(na) két hét pilates edzés, akkor visszatér, de már messze nem annyira erősen és nem is folyamatosan. Bár nem a legelső, de számomra fontos cél volt az erőközpont ,megtartása. Valahogy sehogy nem tudtam megcsinálni, nem voltam sem stabil, sem erős. Itt is kb. a 10-15. edzés után kezdtem ráérezni az ízére. Azóta tudom, mit is jelent pontosan és alkalmazni is megy. Azóta a célok is gyűlnek. Mindig van valami új, valami plusz, amit szeretnék elrni, hozzáadni.
Hogy élted meg az első cél elérését?
Mikor arra kel az ember reggel, hogy „jé, nem fáj” már – már hihetetlen. Főztem a reggeli kávét és el sem hittem, hogy nem fáj és még 5 perc múlva sem, majd 10 perc múlva sem. Eltelt pár nap, mire elfogadtam ezt a jó érzést, persze addig a figyelmem nagy százaléka csak a hátamra koncentrálódott. Az erőközpont alkalmazását a tömegközlekedési eszközökön gyakoroltam. Mikor már nem dőltem el a kanyarban, úgy vigyorogtam, hogy tuti nem néztek normálisnak. Kis ideig el sem hittem, hogy kitartottam. Pedig de! Ahogy gyűltek a betelt bérletek, úgy lett több az akarás, az erő a továbbokhoz.
Mennyire tudsz az új életeddel azonosulni, együtt élni?
Imádom az életem!Elmondhatom, hogy azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk a hobbijuk. A korombeliek már mind mondogatják, hogy „érzem, hogy kezdünk öregedni, mert itt fáj, ott fáj”. Nekem nem fáj, nekem jó! Vagy nem öregszem, vagy egyszerűen ez a fajta életvitel fiatalít és karbantart. Azt hiszem, inkább az utóbbi.
Hogy érzed magad?
Remekül! Bár (teljesen élhető) szabályok között kell élnem az egészségért, de most vagyok igazán önmagam! Egyszerűen csak JÓL VAGYOK!